KIADVÁNYAINK

Dr. Szirácsik Éva:
A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében (1687-1787)

Az 1687-ben a Zichy család hitbizományává alakított divényi uradalom a hajdani Nógrád vármegyében, töredék részben Hont vármegyében húzódott. Az egykori uradalom döntő hányada napjainkban a Szlovák Köztársasághoz tartozik. A szlovák területen a Mária Terézia-féle úrbérrendezés idején a Zichyek hitbizománya az ezer-kétezer jobbággyal rendelkező kisebb nagybirtokok körébe tartozott. Noha a tágabban értelmezett térséget tekintve a divényi uradalom nem számított a legjelentősebbnek, mégis ezt a birtokot Nógrád vármegye, sőt a Zichy család szemszögéből sem túlzás a legmeghatározóbbnak nevezni mezőgazdasági területének nagysága és az ott élő jobbágyok létszáma alapján.

A magyar nagybirtokoknak sok funkciót kellett betölteniük, a gazdaság csak egy részét képezte az uradalmak tevékenységének, mégis ez a szelete is számos kérdést vet fel, melyek közül az értekezés arra szorítkozik, hogy bemutassa a divényi uradalom gazdálkodását a hitbizomány első száz évében, különös tekintettel arra az időszakra, amikor a birtok ténylegesen is a Zichy földesurak kezelésében volt. A gazdálkodás szó itt két értelemben is állhat, egyfelől utalhat az uradalomban folyó termelésre, másfelől jelentheti azt a tevékenységet, amely az uradalom pénz és természetbeni javainak, nem utolsósorban a rendelkezésre álló munkaerőnek a felhasználására irányult.

A termeléssel kapcsolatos problémakör vizsgálata során a következő kérdések merülhetnek fel. Mit és hogyan termeltek az uradalom területén? A jobbágyi gazdaságok és a földesúr saját kezelésében lévő üzemei miben különböztek, vagy éppen miben hasonlítottak, illetve ezeknek milyen volt a kapcsolatuk egymással? A kérdések másik vonulata pedig arra irányulhat, hogy a megtermelt javak milyen összetételben és arányban határozták meg az uradalom bevételeit, a kiadások miből álltak, valamint az uradalom mennyire volt jövedelmező. Az elemzés során tehát elénk tárul a divényi uradalom gazdálkodásának jellemzői, annak jellege és színvonala egyaránt.

Ez a mű doktori (PhD) értekezésként a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán, a Multidiszciplináris bölcsészettudományok doktori iskola Történelem doktori programjának keretében készült. Az értekezés bírálói Dr. Zimányi Vera és Dr. Bán Péter, a témavezető Dr. Gunst Péter volt.