KIADVÁNYAINK

Dr. Szirácsik Éva:
„Rákóczy Levelek”

Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból

Nagy Ivánt (1824-1898) kortársai és korunk szakirodalma jóformán csak a "Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal" című, 1857-1865 között kiadott 12 kötetes és 1868-ban egy pótkötettel kiegészített főműve miatt tartja számon, s nem emlékezik meg róla a Rákóczi-kor feltárása kapcsán. A nagy geneológus életművéhez azonban számos nyomtatásban megjelent vagy kéziratban ránk maradt Rákóczi-korral foglalkozó írás tartozik, amely utóbbiakhoz sorolhatjuk a négy kötetbe másolt, "Rákóczy Levelek" című munkáját is.

Nagy Iván a másolatok döntő többségét 1853-ban készítette, ám a munkát a későbbiekben is folytatta, igaz kisebb lendülettel. Nagy Iván számára csak álom maradt, hogy másolati könyveit nyomtatásban is megjelentesse. Már 1854. február 7-én elküldte Vahot Imrének többek között "a Rákóczy forradalomban szerepelt férfiak kézirati hasonmásait", de az iratok nem kerültek nyomdába. A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságához 1861. október 4-én nagyszabású forráskiadási tervet adott be. A Történelmi Bizottsághoz intézett levél kultúrtörténeti kuriózum, hiszen azt jelenti, hogy a nógrádi tudós az elsők között szorgalmazta a Rákóczi-korszak iratainak kiadását. A Rákóczi-kor kutatását kisajátító Thaly Kálmán és Nagy Iván között azonban emberi, szemléleti, módszertani és tudományos ellentétek feszültek, ami gátjává vált a másolatok kiadásának. A vezérszerepre törő Thaly ugyanis talán soha nem tudta megbocsátani, hogy Nagy Iván korábban kezdett el foglalkozni a korszakkal, és sokat is tudott róla. Thaly az érzelmek oldaláról közelített kutatási tárgya felé, anekdótákkal fűszerezett históriákat írt emberfelettinek ábrázolt hőseiről, míg Nagy Iván a forráskritika, a rekonstrukciós módszer talaján állva a kor valóságát kívánta feltárni.

Művének a kissé megtévesztő "Rákóczy Levelek" címet adta. A kötetek ugyanis nem csupán azokat az 1703-1711 között keletkezett leveleket tartalmazzák, amelyeket a Rákóczi-szabadságharc idején II. Rákóczi Ferenc küldött Nógrád vármegyének, hanem a császári vagy fejedelmi oldalon álló, alacsonyabb vagy magasabb pozícióban lévő tisztségviselők és katonák, illetve hivatalok különféle okból küldött leveleit is, esetleg Nógrád vármegye határozatait. Az 1853-ban másolt levelek egységet képeznek annyiban, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt Nógrád vármegyének küldött iratok számottevő részét alkotják, s tartalmuk elsősorban a vármegyét érinti, míg a később keletkezettek nem feltétlenül, de az utóbbiak szerepe nem hanyagolható el a Magyar Királyság, Stájerország, Gömör és Trencsén vármegyék története szempontjából. A források alapján átfogó kép mutatható be a Nógrád vármegyét fokozottan érintő hadi, politikai, gazdasági eseményekről, azok lefolyásáról és hátteréről. Ugyanezen iratok számos adattal szolgálnak más vármegyék, elsősorban a szomszédos Pest-Pilis-Solt, Hont, Zólyom, Heves és Külső-Szolnok vármegyék, illetve Kishont kerület és nem utolsósorban az ország korabeli történetére vonatkozóan is.

A Nagy Iván által lemásolt és időrenbe szerkesztett, több mint 500 irat pótolhatatlan forrása a Rákóczi-kor kutatásának, hiszen ezek döntő többsége nem maradt fenn eredetiben. Az eddig kevésbé kutatott másolatok forrásértéküket és -gazdagságukat tekintve mindenképpen további érdeklődésre tarthatnak számot. A Nógrád Megyei Levéltárnak a szécsényi országgyűlés 300. évfordulóján megjelenő regesztakötete ezt a felbecsülhetetlen tudományos és kulturális jelentőségű hagyatékot kívánja a kutatók és az érdeklődők figyelmébe ajánlani, illetve hozzáférhetőbbé tenni.