Levéltári nap, beszámoló

Nógrád Megyei Levéltári Nap 2008

A hagyományosan, lassan egy évtizede megrendezésre kerülő Nógrádi Levéltári Nap ez évben szeptember 24-én volt. Formabontóbb programot állítottunk össze és valósítottunk meg a korábbi évekhez képest, mivel idén a középpontba az érdeklődők előtti megmutatkozás került.
A nap programja két részből állt. A délelőttöt nevezhetjük nyílt napnak is, hisz az érdeklődők a levéltár épületében végigsétálva, egy-egy megállóhelynél a raktárak mellett betekinthettek az intézmény működésébe, tájékozódhattak a levéltár honlapjáról. Megszemlélhettek 16-17. századi érdekesebb iratokat, okleveleket. Végül a restaurátor műhelyben nyomon követhették az iratok tisztítását, javítását, akinek pedig kedve volt, a gyakorlatban is kipróbálhatott egy-egy munkafolyamatot. Mivel a levéltári nap új időpontja hét közepére esett, nem okozott meglepetést, hogy a lehetőséggel elsősorban középiskolák éltek. Összességében a közel száz délelőtti látogató háromnegyede volt diák.

 

A délutáni programban döntően a szellemi örökség került középpontba. Mai levéltárosok az egykor az intézményt működtető, fejlesztő, teremtő elődeikről szóltak. Referátum hangzott el a vármegyei levéltár intézménnyé válásának folyamatáról, amely Nógrádban a Nagy Iván előtti időszakot ölelte föl. Ehhez a korszakhoz tartozott a Hudoba Jánost középpontba állító előadás, aki a 18. század végén a közigazgatási és igazságszolgáltatási iratanyag szétválasztásán dolgozó díjnokok vezetőjeként mai értelemben vett rendező-rendszerező munkát folytatott. Más típusú levéltáros volt a 20. század elején a vármegyei levéltárat felügyelő, tragikus sorsú (az I. világháborúban elesett) Miskolczi Simon János. Ő a levéltári munka mellett élénk közéleti tevékenységet folytatott, hisz volt lapszerkesztő, és az irodalmi életbe is bekapcsolódott. A két világháború között működő Niedermann Imre viszont inkább a Nagy Iván-féle tudós-kutató vonalat vitte tovább, melyet megjelent publikációi bizonyítanak. A megyei iratanyag visszakerülése (1968) után Schneider Miklósnak jutott a levéltár újjászervezésének feladata, melyet 1981-ben bekövetkezett haláláig kitartóan, nagy odaadással végzett. Ezt igazolja a róla szóló előadás címe is, mely egyik önéletrajzában olvasható: „A levéltárosi munkát tartom fontosnak”. Zárásként a levéltár jelenlegi elhelyezésére szolgáló épület közel másfél évszázados történetéről hangzott el referátum. A délutáni program – mint említettük – inkább a szellemi örökség felidézésre szolgált, s ennek megfelelően a mintegy 60 főnyi közönség is döntően a felnőtt érdeklődők közül került ki.
A két rendezvény között bensőséges ünnepségen köszöntöttük az elmúlt 40 év levéltári dolgozóit.

Úgy ítéljük meg, hogy a levéltári nap ezen formája hasznos volt, hisz sokan most jártak először levéltárban. Reméljük – főként a diákok közül többen – kedvet kapnak a kutatáshoz. Akik pedig eddig a kutatóteremig jutottak el, most betekinthettek az intézmény egyéb részeibe, illetve felmérhették, mi történik az iratokkal, míg a kutatók elé kerülnek. De számunkra, mai levéltárosok számára is fontos volt ez a nap. Ráirányította a figyelmet arra, hogy a szakmai, tudományos-közművelődési munkánk mellett szisztemetikusabban kell foglalkoznunk intézményünk múltjának feltárásával, közzétételével is.
Rendezvényünket az NKA Levéltári Kollégiumának segítségével valósítottuk meg.

 

 

Előadások:
Nógrád vármegye levéltára a tudományos kutatások előtt
A közigazgatási és az igazságszolgáltatási anyag különválasztása a 18. század végén
Miskolczy-Simon János Nógrád vármegye utolsó dualizmuskori főlevéltárnoka
Kései megemlékezés Niedermann Imréről, Nógrád vármegye főlevéltárnokáról
„Az alkotó és teremtő levéltáros” Dr. Schneider Miklós élete és munkássága
Dióhéjban levéltár épületének múltjáról