KIÁLLÍTÁS
Építés
ÉPÍTÉS   >>>Tovább...
Kiállítás
KIÁLLÍTÁS   >>>Tovább...
Közönség
KÖZÖNSÉG   >>>Tovább...
TÁMOGATÓK   >>>Tovább...

BEAT – BAMBI – BIKINI

A Nógrád Megyei Levéltár kiállítása a ´60-as évek világáról

Mottó:
„Nem kell, hogy elrejtsd a múltam
Azt, amiben részem volt
Nem kell, hogy átírd a múltam
Azt, ami csak pont úgy volt
Nem kell, hogy szégyelld a múltam
Ahogy volt, úgy volt” (Zorán)

Filmtudósítás a rendezvényről

2008. július 19–20-án levéltárunk kiállítást rendezett a Balassagyarmati Ipari Parkban, a Sörfesztivál helyszínén, melyen a ´60-as éveket felidéző tárgyakat, eszközöket, fotókat és levéltári dokumentumokat mutattunk be. A 10x25 méteres térben megjelentek a kor gyermekjátékai, egy iskolai tanteremben látható volt Samu, a csontváz, svájcisapkásan, az Ifiklubban eredeti magnókon szóltak a nagy slágerek, miközben a látogatók elgondolkodhattak az 1973-as balassagyarmati túszejtés dokumentumain. A presszóban narancs és málnaszörp várt mindenkit, és akinek kedve támadt kipróbálhatta a rexasztalt. Volt „vörös szoba”, kéttucat vizuális Lenin-bombával, mozgalmi tér rendőrrel, munkásőrökkel, ifjú gárdistával, határőr relikviák. Mozi a ´60-as, ´70-es évek amatőr filmjeivel, „körmös” traktor, Pannónia motor, és a(z egyik) szocialista álomautó, egy Skoda Felicia Cabrio. És mindezek körítéseként fotók, a korról, Kádár nógrádi útjáról, az elvtársi tivornyákról, meg az átépülő városokról, falvakról, a gyökerekbe kapaszkodó hagyományőrzésről és a szocialista „Új ember” ünnepeiről: a névadókról, a KISZ-eskövőkről, az állami temetésekről. Azután a tájról, amelyben éltünk és élünk, a gyárról, a téeszről, az iskoláról, és mindenekelőtt a hétköznapokról, úgy, ahogyan megéltük, megélték őket. És ott voltak a tárgyak, az édességek, az italok, ruhák, a háztartási gépek, rádiók, tévék, és megannyi más. Szóval, kicsiben, ott volt a világ. Szándékaink szerint nem megmásítva és nem megszépítve. Nem nosztalgiázni hívtuk a Látogatót, hanem gondolkodásra szerettük volna késztetni, akár átélte az 1960-at követő másfél évtizedet, akár csak most – a kiállított tárgyak, fotók, iratok segítségével – ismerkedett meg ezzel az izgalmas korral. Célunk sokkal inkább a múlt felidézése, bemutatása volt, semmint az értékítélet. Reméljük, nem csak látványt, hanem ismereteket is nyújtottunk ahhoz, hogy a Látogató maga vonhassa meg a kor mérlegét!

Úgy hisszük sikerrel jártunk. Az emberek élték a teret, amelyet a rendelkezésükre bocsátottunk. Nem lankadó érdeklődéssel lapozgatták az eléjük tett dokumentumokat, silabizálták a kiállított térképek apró betűit, sorban álltak a rexasztalra várva, bedobták a régi tviszt figurákat, itták a málnaszörpöt, egymásnak magyarázták, hogyan kell a „körmöst” beindítani, elrévült arccal járkáltak le és fel, tesztkérdésekre keresve a helyes válaszokat – szóval sűrű élettel töltötték meg a számukhoz mérten talpalatnyi helyet. Köszönet, Mindannyiuknak!