139 év után előkerültek Nagy Iván elvesztett iratai
Nagy Iván

Nógrád vármegyei iratok a Román Nemzeti Levéltár Kovászna Megyei Igazgatóságánál

A Rákóczi-szabadságharc alatt keletkezett Nógrád vármegyei iratoknak nem csupán a tartalma, hanem az iratok sorsa is igen érdekes, ami kalandos vagy rejtélyes jelzővel éppúgy illethető. A vármegyei iratokat a szabadságharc után Egerbe szállították, abban bízva, hogy a káptalanban az államhatalom elől elrejthetik a II. Rákóczi Ferenc oldalán álló nemesség leveleit és jegyzőkönyveit. Az iratok csak a 19. században kerültek vissza Nógrád vármegyébe, ahol egy részükről Nagy Iván 1853-ban másolatot készített. A másolatok nem váltak közkinccsé, hiszen nyomtatásban nem jelentek meg, s a másolatok egy része is elveszett, vagy megrongálódott. A másolatok alapját képező eredeti iratok pedig akkor tűntek el, amikor Nagy Iván 1866. augusztus 2-án Budapestről Horpácsra utazott, amit a naplójába is bejegyzett: "mentünk Horpácsra gőzösön, holmink kocsin. Elveszett egy kofferem Rákóczi- féle eredeti levelekkel tele, 1701-1711. évig".

A levelek további sorsáról mindmáig semmit sem tudtunk, így azt sem, hogy a Nagy Iván által egykor lemásolt levelek közül 100 oldalnyit őriz a Román Nemzeti Levéltár Kovászna Megyei Igazgatósága. Az iratokat Szterényi József ajándékozta 1884-ben a Székely Nemzeti Múzeumnak, ahonnan 1961-ben került az Állami Levéltár Kovászna Megyei Igazgatóságához, ahol ma is őrzik. A Nógrád vármegyére vonatkozó iratokra Csáki Árpád hívta fel Dr. Á. Varga László figyelmét, aki az iratok másolatait eljuttatta a Nógrád Megyei Levéltárba.

A Sepsiszentgyörgyön lévő eredeti iratok 1701 és 1707 között készültek. /Jelzetük: Román Nemzeti Levéltár Kovászna Megyei Igazgatósága, Sepsiszentgyörgy (S.Á.L.) Fond 96./ A levelek között megtalálhatóak I. Lipót, II. Rákóczi Ferenc, gróf Bercsényi Miklós, Gyürky Ferenc Nógrád vármegyének szóló levelei. Szerencsés módon a levelek mellett értékes összeírások is fennmaradtak, mint például a vármegye birtokosainak és a hozzájuk tartozó portáknak az összeírása 1702-ből, a vármegye gyalogságának 1704. évi lajstroma, vagy az 1707. évi dicális összeírás. A dokumentumok egy része még Nagy Iván másolatában sem őrződött meg, ami miatt Nógrád vármegye Rákóczi-kori történelmének pótolhatatlan forrásai. Mindezek miatt köszönetet mondunk Csáki Árpádnak és Dr. Á. Varga Lászlónak.

Salgótarján, 2005.július